Már éppen becsuktad volna az „ablakot”, amikor valamin megakadt a szemed. Semmi különös, még egy apró impulzus egy csodálatos helyről, ahová valószínűleg sosem jutsz el, még egy tiltakozás valami ellen, amiről tulajdonképpen gőzöd sincs, hogy miről is szól és még egy lájk a Facebookon valakinek, akit személyesen nem is ismersz. De a szemed most megakadt ezen a kis blogon, ami nem akar eladni semmit, nem színes és nem is szagos, de lehet, hogy neked szól.
Neked, aki sokszor olyan dolgokat forgatsz a fejedben, amiről talán sosem beszélnél senkinek, mert magad előtt is szégyelled. Vagy lehet, hogy meg sem tudod fogalmazni, mert nem érted és azt gondolod, hogy az a sok sötét és érthetetlen dolog csak illúzió. És persze igazad van, de még ha erre rá is jössz, akkor is úgy érzed, hogy valami nem stimmel. Mert arra nem készített fel senki és semmi, hogy egyszer csak ott fogsz állni négy évtizeddel a válladon. Már nem akarsz férjhez menni, nem akarsz gyerekeket és általában már az is kiderült, hogy mi leszel, ha nagy leszel. És hát a filmek sem erről szólnak, már nem várod a herceget, már nem bújod a babás topikokat és valószínűleg többször kitakarod a huszonévesek elől a képet, mint szeretnéd a férfiak elől.
Amiben most vagy, az a „Boldogan éltek amíg… „… És ha minden jól megy, akkor ez jó sokáig tart, amiről nem csinálnak filmet, hogy milyen a királyfival. Vagy éppen nélküle. Amiről nem játszottál szerepjátékot, mert nem volt elvált, megcsalt, megöregedett, kirúgott, munkanélküli, kifacsart, két műszakban dolgozó, túlsúlyos, depressziós, vagy bármilyen tündérmesétől eltérő barbied, mackód, vagy alvóbabád.
És hívhatod kapuzárási pániknak, mid-life krízisnek, korai klimaxnak, vagy aminek akarod. Csak azt veszed észre, hogy kevés dolog szól rólad, és amíg kisgyerekek mellett abban bíztál, hogy egyszer csak újra minden a régi lesz, mostanra rájössz, hogy ilyen az élet. És te is ilyen vagy. Már nem fiatal, de még nem öreg.
Keresed magad, de más már egyre kevésbé keres téged. Nem panaszkodsz, mert sokszor nem is olyan rossz neked, de belül valami még sem teljes. Hiányzol magadnak, de már nem is tudod ki vagy.
Anya, nő, feleség, kolléga, szomszéd, barátnő, szerető, egyedülálló, ismerős …
Ez a blog neked szól. Hogy találd meg a helyed a „Boldogan éltek…” után is!
