Létezel...és örülsz neki!

Magda nem egy átlagos nő, ezt még azok is észreveszik rajta, akik nem fogékonyak az emberi kisugárzás értelmezésére. Csillog a szeme. De pont úgy, ahogyan csak attól csilloghat, hogy belül minden apró kis kocka a helyén van. Mielőtt azonban irigykedni kezdenénk, Magda elárulja, hogy ahhoz, hogy minden kocka a helyére kerüljön, egy egész világot kellett atomjaira robbantania. De hát ez ment magától, csak az építkezés… na azon kellett dolgozni és kell is a mai napig.

„ Az, hogy illúzióban élünk, a saját magunk gyártotta valóságban, inkább tény, mint hit kérdése. Az én illúzióm nyolc évig szilárdan és megkérdőjelezhetetlenül létezett, de ma már azt gondolom, hogy olyan szemellenzőm lehetett, mint a lovaknak. Egyébként szerettem, kényelmes volt és biztonságos. Persze, ha mélyen magamba néztem, hiányzott valami, de kinek nem, mindig ezzel nyugtattam magam.”

Hívjuk Katinak. Persze lehetne bárki más, mondjuk Klaudia, aki pont olyan, mint Anikó, vagy Zita, aki ránézésre tiszta Szilvia, egyébként pedig Dorka, és különben meg pont olyan, mint te. Kati 41 éves, két iskolás gyereke van és alapvetően sínen van az élete. Ezt mondaná mindenki, aki Katiról mesélne, a tanító nő az iskolában, a kollégája a számlázásról és a szomszédja is. Kati mégis hosszú ideje feszültségcsökkentőt szed és miközben egy csinos, vidám nőnek tűnik, belül úgy érzi, hogy valami elszakadt.

Már éppen becsuktad volna az „ablakot”, amikor valamin megakadt a szemed. Semmi különös, még egy apró impulzus egy csodálatos helyről, ahová valószínűleg sosem jutsz el, még egy tiltakozás valami ellen, amiről tulajdonképpen gőzöd sincs, hogy miről is szól és még egy lájk a Facebookon valakinek, akit személyesen nem is ismersz. De a szemed most megakadt ezen a kis blogon, ami nem akar eladni semmit, nem színes és nem is szagos, de lehet, hogy neked szól.